2011 Nyaralás


2011-07-28 15:04:34

Biztos sokan kíváncsian várjátok a képeket és a beszámolót az utazással kapcsolatban, emiatt úgy gondoltam egyszerre osztom meg mindenkinek az eseményeket. Próbálok egy rövid összefoglalót készíteni, így akit annyira nem érdekel az is átszaladhat rajta. Íme:
A teljes utazás 4 napig tartott. Az út profi leszervezését Csabinak (aki esetleg nem tudná, a bátyám) köszönhettük. A Szlovéniai Alpok (Júlia-Alpok) meglátogatása után, a fő célnak Velence lett kiszemelve.
Korán hajnalban útnak indultunk, hogy az első ~600km-es etapot tudjuk teljesíteni. Csabit Pesten vettük fel, majd egy gyors reggeli vásárlás után felmentünk az autópályára és irány Bled.

Ford Escort a hű társ

Olyan jól haladtunk időben, hogy Ljubljanát elérve, azt nem megkerültük, hanem betértünk egy gyors látogatásra. Hála a mai globális helymeghatározó rendszereknek, nulla eltévedéssel a főtéren találtuk magunkat.

Ljubljanában a Három hídon

Ljubljanában Csabi a várral

Legjobb értesülésem szerint a főtér idén lett átépítve, és mit ne mondjak, fővárási hangulatot mondhat magának. A háttérben a vár is kifejezetten impozáns darab.

Ljubljana belváros

Ljubljana régi városrész

Mivel Ljubljana nem volt a tervek között, így nem sokat időztünk, haladtunk tovább Bled-be. Ezt egy hegyi üdülő városnak kell elképzelni, ahol éjszaka sem áll meg az élet, bár az üzletek már 8-kor bezárnak. A hangulata nagyon jó volt, egy este alatt sikerült a látnivalóit gyalog bejárni. Bár szórakozás szempontjából, heteket lehetne Bled-ben és környékén eltölteni.

Bled: tó és vár

A szállás az igényeimnek eddig legmegfelelőbbnek mondható volt itt. A házban 3 lakás volt kiépítve, mindben konyha, fürdőszoba, pár tányér villa kanál, minden ami kell. Egyszóval lakható volt egyből. Mind a bútor mind az evőeszközök, a nálunk is oly népszerű svéd lakberendezési óriás részét képezték, így teljesen otthon érezhettük magunkat.

bledi szállás

A következő napot azzal töltöttük hogy eljussunk Velencébe. Bár ez a mindössze 300km elsőnek nem tűnik jelentősnek, mégis ha az ember útközben szét akar nézni, rámehet az egész napja.
Ahogy mi is jártunk. Első körben a közelünkben lévő Vintgar-szurdokot néztük meg. A hegyek közt lévő folyó kiemelte a táj egyébként is egyedi szépségét. Itt kiépített út vezeti a turistákat, ami egy könnyed sétát jelentett számunkra. Az összes táv 1.6km, amit még ha oda-vissza számolunk is, egy laza délelőtti túrának betehető.

Vintgar szurdok

Vintgar: fenyőfa

A belépésnél egy 4€-s belépő fogadja a látogatókat, ami a látottak alapján, sikeresen félretartja a természetet nem kedvelő szemetelőket. Utólag visszagondolva meglepő is, mivel a táj érintetlennek tűnt, turista sok volt, de szemét egyáltalán nem volt jellemző semmilyen formában.

Anyu a vízesésénél Vintgar-ban

Én a vízesés fölötti hídon, Vintgar-ban

A minitúra végét egy vízesés koronázta meg, ami állítólag Szlovénia legnagyobb vízesése (16m), de sajnos az előző napok szárazsága miatt nem a bő vízhozamú képét mutatta nekünk. Hasonló volt a helyzet, mint anno Plitvicén (horvátországi nemzeti park). Egyébiránt mind táj jellegében, a víztisztaságon át, a hangulatáig is Plitvicét idézte mindannyiunk eszébe.

A kaland után egy gyors kupaktanács után úgy döntöttünk, hogy nem észak felől támadjuk meg Olaszországot, hanem igénybe vesszük a nálunk lévő GPS szolgáltatásait, azaz országúton haladunk tovább, nem autópályán. Igaz nem haladunk olyan gyorsan, de a kilométer lényegesen kevesebb, autópálya díj nincs, és ami a legfőbb szempont volt, látjuk a városokat, útközben is kapunk egy kis kultúrát. Elvégre az egész napot arra terveztük hogy lemenjünk Velencére. Szerencsére, az út a Júlia-Alpokon keresztül vezetett, így a legjelentősebb hegyi autóúton is végighaladtunk, amit Vrsic-hágónak hívnak. Szegény Ford igencsak megdolgozott mire felment az 1600m-re. Mint utólag a wikipédia jóvoltából kiderült, a hegymászók innen indítják a túráikat. Ezt a lehetőséget kihagytuk, de körülnézésre, fotózásra megálltunk.

Vrsic hágó

Mivel ekkor 16 órát írtunk, a következő állomás Velence lett. A határ fele, a házak tipikus mediterrán olaszos jelleget kaptak. Igen érdekes észrevétel volt, hogy legtöbb helyen a redőnyt az ablak mögé szerelték az emberkék.
Este 7-re elértük Velence-Mestre-t. A szállásunkat egyből megtaláltuk. Igen pazar helynek volt mondható. Csak 3 csillaggal büszkélkedett mégis igényes büféreggeli fogadta a vendégeket. Hiába Velence közelében nem csak az árak, a nyújtott minőség is emelkedik.

mestrei szállás

A következő napon a korai kelés, és a reggeli után vonattal átmentünk a hídon, és elkezdődött a Velencei látogatás. Volt szerencsénk a napfényes Velencét úgy látni, ahogy azt sokaknak nem sikerül, esőben. Főleg eleinte kísértett a rossz idő minket, a végére bár a nap nem sűrűn mutatta magát, a hőmérséklet mérséklődött (melegedett), a szél enyhült, az eső megszűnt, és ami a legfontosabb a kedvünk javult. Velencét elég nehéz szavakba önteni, ezért álljon itt a teljesség igénye nélkül néhány kép.

Velencei látkép

Velencén egy hídon

Velence egy aranyos emlék marad


Azért egy-két apróságot, személyes tapasztalatot elmondanék, amit a képekből nem lehet kiszűrni. Az első és talán legfontosabb, hogy nincs az az ember aki nem tévedne el. Mi összeeszkábáltunk egy-két papír alapú térképet, és azt mondtuk, hogy ez a kis városka nem fog rajtunk kifogni.

Velence Canal Grande

Velence: Rialto: a hídi vásár

Ha eltévedünk tudunk a Nap után tájékozódni, elvégre mindig nyugaton nyugszik. Ugye mint említettem, volt szerencsénk a napot nem látni. A térképen rajta voltak a főbb utcák, de a kis sikátorokat nem tüntette fel. Sőt, sok helyütt nincsenek is utcák, csak házszámok, azok is kerületenként ismétlődnek. A legtöbb utcánál fenn áll a veszélye, hogy sétálunk 5 percig, amiben nincs elágazás csak 8 derékszögű kanyar házakkal övezve(így nem tudjuk, hogy éppen északnak haladunk vagy keletnek), és a végén egy csatornánál ér véget. Ha nálunk lett volna a GPS biztos előrébb járunk, de az üzemideje csak pár órára elegendő, nah meg "úgyis van térképünk" alapon, nem vittük magunkkal. Bár utólag belegondolva a kis sikátorokban, lehet a jelfogásokkal is gondja lett volna. Azért elmondható hogy egy jó 10 óra sétálással jelentős részét bejártuk, a híresebb helyekre eljutottunk, és a végén sikerült visszatalálni az állomásra. Egy kis wikipédiás utánaolvasás után megtalálhatjuk, hogy a helyiek is eltévednek, szóval nem mi voltunk az elsők.

Ha megemlítjük Velencét, 3 igazán nagy nevezetesség jut eszünkbe. Gondolázás, Sóhajok hídja, és a Szent Márk-székesegyház.
Ezek azok amiket nem igazán éltem át. Hozzá kell tenni, hogy előtte nem néztem utána semminek, csak a híre alapján vártam a látnivalókat.
A Szent Márk-székesegyház igen mutatós darab, a díszítésekkel nem volt gond, de a mérete vetekszik a szolnoki nagytemplommal, ami úgy gondolom, hírben messze alul marad az említett székesegyház mellett. Ráadásul sok plakát takarta, így normális összképet nem is lehetett látni.

Szent Márk-székesegyház

galambok a főtéren

A másik említeni való a Sóhajok hídja. Ez a székesegyház szomszédságában lévő Dózse-palotát köti össze a börtönnel. Az elítéltek itt láttak utoljára napvilágot, ezért is az elnevezés. Utólag bevallom sokkal romantikusabb történetre számítottam, ezért egy alapban teljesen zárt híd rácsozott ablakkal, igen illúzióromboló volt. Eredeti tervem egy kívánság gondolása, meg pénzdobálás a hídról lett volna, de miután esélytelennek láttam hogy ne gondolába ejtsem a pénzt, inkább kihagytam ezt a programot.

Velence Sóhajok hídja

A harmadik dolog a gondolázás. A nap elején egyáltalán nem láttunk az említett járműből, csak a kikötőknél. Feltételezhetően az eső miatt nem vették igénybe az emberek. A nap végére viszont úgy fellendült a forgalom, hogy akadt olyan eset, mikor 4 gondola haladt el egymás mellett egy szűk csatornában. Igazán látványos volt. Az egyetlen gond az ára, amit 100€ környékére lehet tenni, így ezt meghagytuk egy következő alkalomra. Ha nem is teljesen, de a hangulatát a partról is érezni lehetett, íme erről egy rövidke videó:

Az utolsó nap már az utazás lecsengése volt. Ekkor kellett egy szuszra a 800km-t megtenni, így túl sok programot nem lehetett tervezni. Ennek ellenére sikerült mind Trieszt, mind Koper hangulatába belekóstolni. Jó volt egy kis tengerpartot is látni. Ahogy a part fele közelítettünk, a mediterrán típusú házakat úgy váltotta fel a horvátországi, vagy akár a budapesti rakparti, körúti jellegű masszívabb (talán klasszicista jellegű) építmények.

A nyílt tenger Miramare-nál

A hazatérés még éjfél előtt megtörtént, így az este még alvásról is esett szó.
Bár rövidre terveztem a beszámolót, utólag megnézve szép kis délutáni olvasat lett belőle. Azért remélem nem untattam a közönségemet.

Kiki





Hozzászólások:


Admin:   2011-07-31 22:14:16
igen rájöttem időközben, hogy több oldalra kellett volna tagolni a hírt a sok kép miatt, de ez most így marad.

Hozzászólás beküldése (nyisd le)