Nyákmarási technika fejlesztése


2013-02-08 03:09:49

A mai nap ebéd közben észrevettem egy régen elfeledett eszközt a konyhában. Ez nem volt más mint egy akvárimba való levegőztető. Egyből be is ugrott egy fél-egy éves beszélgetés amit a levegőztető tulajdonosával folytattam. Ő ebben az eszközben meglátta a nyáklapmarás forradalmasításának lehetőségét. 

A koncepció nem túl bonyolult, ezzel a levegőztetővel lehetne mozgatni a maratófolyadékot, nyáklap körül, így nem kéne egy operátornak folyamatosan a maratótálat mozgatnia. A kellemetlenség akkor kezdődik, mikor egy nem túl szerencsés hígítású maratófolyadékkal fél órát vesz igénybe a nyáklapról a fölösleges réz lemarása.
Volt egy pár órám, nehogy valami hasznosat csináljak, nekifogtam ennek.

Első ötletem az volt, hogy az volt, hogy az eredeti "hardware"-t kelhasználom, és szivattyú üzemmódban keringetem a folyadékot vele. Az ötlet jónak is tűnt, az egyetlen gond ezzel, hogy az akváriumba nem szivattyú van a halak hullámfürdőélmény javítása érdekében, hanem levegőztető, ami szinte minimálisan keringet, ellenben kellemes oxigéndús levegőt kapunk.

Ha jól meggondoljuk, a nyákmarást az segíti elő, ha a maratófolyadékot mozgatjuk a panel körül. Hidrogénperoxidos marás esetében, pedig az extra oxigén bevitelével az elhasznált maratófolyadékot regenerálni tudjuk.
A panel mozgatását úgy is megtudjuk tenni, ha a maratótál aljára rögzítjük a levegőztető csövét szivárgásmentesen, és majd lukakat fúrunk a tál aljába. Valahogy így:

A teljes elkészítés nem tart tovább fél óránál, ha van kezünk ügyében egy ragasztópisztoly. Ráadásként ezzel viszonylag jól szigetlet rögzítést kapunk. Ha ezzel megvolnánk jöhet a fúrás. 0.8-as fúróval ejtettem jópár lyukat a dobozon kersztül a csőbe. Mivel ez prototípusként készült a legfontosabb a működés hasznosságának bizonyítása, így a lyukak elhelyezkedésénél semmiféle számítások nem álltak rendelkezésre. Az egyetlen cél az volt, hogy ne fúrjam át a külső falát is a csőnek.
Mivel egy teljes rúd ragasztópisztoly töltelék után sem volt 100% szigetelt, kitaláltam hogy a jelenlegi tál alá is kell egy másik tálat szerelni, így ezt a problémát is kiküszöböltük.
A végeredmény nem egy szép látvány de legalább célnak megfelelő:

Vízzel nagyon szépen működik, de mi a helyzet a maratófolyadékokkal? Bevallom előzetes teszteket nem csináltam, nagyon nem bíztam a szerkezet megbízhatóságában. Egy két gyors anyagtesztvizsgálat után elképzelhetőnek tartottam, hogy életképes lesz a rendszer, így nem sokat teketóriáztam neki is fogtam, elsőnek, az általam jól bevált hidrogénperoxidos maratás tesztelelésének. (hobbisták körében 2 maratófolyadék terjedt el).


Alapban is egy kimondottan gyors nyákmarási eljárásról van szó. Most számszerűsíteni is tudtam, 5 perc alatt lemarta ezt az egyoldalú kb30x60-as panelt. Jóformán látni lehetett ahogy csökken a rézfelület. A nyákmarás viszont teljesen autonóm módon ment végbe, csak a belemártáshoz, és a kivételhez kellettem, ellenben az eddigi maratásokkal, ahol a lögybögetés nélkül nem volt teljesen eredményes a maratás.

A tál túltélte a sósavas+hidrogénperoxidos fürdőt, úgy látszik a halak saválló kábelt kaptak. Következhet a klasszikus de jól megbízható vaskloridos maratás, ami mozgatás és fűtés nélkül sosem marná le a panelt. Nem találtam Wolf féle előkevert maratót, és egy kétes hírű (mi sem bizonyítaná jobban minthogy ásványvizes palackban lett tárolva) előkevert maratót bírtam működésre.


Bár a maratás ideje 3x annyiba került, mint a hidrogénperoxidos társánál, a végeredmény hasonló lett, ráadásul az edényfűtését nem kellett alkalmazni.


így összeségéban azt kell mondjam, hogy a prototípus bevált, nem hiába vártunk vele egy évet. Az vitathatatlan, hogy egy esztétikusabb, átgondoltabb konstrukciójú eszköz megbízhatóbb (hatást kelt).
Lehetne még próbálkozni, fűtőszál cső külsejére csavarásával, így a meleg levegő még előnyösebb marási feltételeket nyújthana.







Hozzászólások:


Hozzászólás beküldése (nyisd le)